Tiszabezdéd község Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében, a Záhonyi járásban, 5 kilométerre a záhonyi magyar-ukrán határátkelőtől. A község nevezetes az ott talált honfoglalás kori tarsolylemez miatt, melyhez tartozó bőrtarsoly is viszonylag éppen megmaradt.
TÖRTÉNETE:
A 14. század hajnalán a Tomaj nemzetség uralta ezt a tájékot, és Tiszabezdédet az e nemzetséghez tartozó Szentmártoni Dénes fiai, mint birtokosai Bezdédnek, de akik hatalmas pusztítást végeztek a Várdai család szomszédos Tuzsér és Kálonga birtokain. Ez a féktelen viszálykodás hosszú esztendőkön át fennállt a 14. században, és szinte háborús állapotokat idézett elő. Az összecsapások és ellenségeskedések azonban nemcsak múltban éltek tovább, hanem hátborzongatóan felújultak a későbbiekben is.
1406-ban már Bezdéd határán egy Földvár nevű határrészt említettek, s ekkor jelenik meg a Bezdédi család, mely büszkén viselte nevét.
Az idők során azonban változott a sorsuk: míg 1422-ben még a Bezdédi család büszkélkedhetett a birtokkal, addig 1423-ban a dadai Móré család lett a terület ura, és ezzel együtt változott a birtok sorsa is. A 16. század folyamán azonban drámai események kísérték a település sorsát, mivel a Losoncziak visszaszerezték a birtokot, öüsszetűzéssben állva a Csapi, a Báthori, a Homonnai és a Várdai családokkal.
1588-ban azonban újabb fordulat következett be, amikor már csak Csapi Kristófot és Pétert említették a földesurakként, de a település továbbra is jelentős volt 50 jobbágyháztartásával. Az 1596-os esztendőben pedig a település lakossága megcsappant, de még mindig mintegy 130-140 fővel bírt. Az 1629-es esztendő a pusztítás éve volt, amikor Melith Péter kisvárdai földesúr és szatmári vár-kapitány katonái szinte a földdel tették egyenlővé a települést. Pedig csupán 11 évvel korábban, 1618-ban, részben Melith Péter birta a települést, bár további hét földesura is volt, és a jelentősebb részét 24 jobbággyal Kendi István ura volt. A Melith család hosszú ideig uralta a települést, egészen 1703-ig, amikor a család kihalt, és a birtok a kincstárra szállt, mely lezárta a település történetének ezen fejezetét.
