Elnézést, hogy a konklúzióval kezdem, de nem érdemes művészi igényességre törekedni a web világában, kivéve akkor, ha magunknak csinálunk honlapot. És így a konklúzió után a részletek.
Ennek magyarázatát messzebbről kell elkezdeni, az alapoktól, a művészet eredeti felfogásától. Nincs persze pontos meghatározása a művészinek, ahogy giccsesnek sem, de azért nagy vonalaban mégiscsak igaz az, hogy művészinek az eredeti, és utánozhatatlant, és a „hatásost” nevezzük, mely sajátságos esztétikai, és morális megközelítést alkalmaz, míg a giccses az együgyűséget, a túlzottan triviálist, a hatásvadászt jelenti.
Korunk művészetére az a jellemző, hogy az un. alkotó nem tartja be a szerinte „közönséges” esztétikai normákat, és ennek eredményeként az emberek elhidegültek a művészettől. A kritikusi szakma pojácáskodása, és képmutatása még elutasítóbbá teszi az átlagembert, mert a műértő sznobok az értetlenkedőknek szemére vetik azt, hogy „nem értik a művészetet”, „”nem tudják mi az a művészet”, ezért nem értékelik az un. alkotásokat.
Holott nem erről van szó. Arról, hogy korunk művészeinek eszében sincs szépet és igazat (!) alkotni, és azért, hogy utánozhatatlanok, megismételhetetlenek legyenek ezért esztétikai förmedvényeket hoznak létre. Korunk művésze nem a jelenkor emberének alkot, hanem a jövő egy fiktív emberének, és ebben a Van Gogh-i „modell” lebeg a szeme előtt, az, hogy aki a jelenben elutasított, az a jövőben sikeres lesz… De ez egy ábránd. Van Gogh nem szörnyűt, értelmetlent, és gusztustalant alkotott, hanem új esztétikai irányt hozott létre.
A weblapok világában nincs helye a művészetnek, és nem csak a jelenkori förmedvény stílusoknak, de a valóban rajongást kiváltó, valóban forradalmi megoldásoknak sem.
A weblapok világa a tartalom eljuttatásáról szól, maga a weblap inkább csak közvetítő eszköz. A weblapok tehát nem maguk kell művésziek legyenek, hanem ha fontos nekünk a művészet, akkor inkább tartalmukkal kell szolgálniuk a művészetet, mint küldetést.
Három féle ember létezik, ha alkotásról beszélünk: az iparos, az iparművész, és a művész. Iparos pl. aki széklábakat farag, az iparművész az, aki nem megszokott széklábakat farag, és művész az, aki míves, vagy eredeti széklábakat farag. A weblapokat nem művészek kell készítsék, hanem leginkább iparosok, és lehetőleg iparművészek. Én magam is talán ilyennek tekintem magam.
És különben is… mégis milyen valószínűséggel tetszene a megrendelőmnek az az „egyedi”, és „megismételhetetlen” stílus, amit artisztikus vénámból hoznék létre?
